32015 Szeged 1Különösen városi környezetben, de sokszor falvakban is tapasztalható, hogy a gyerekek nem igazán ismerik, ismerik fel az őket körbevevő állatokat. Talán túlzás a már régi vicc, hogy a városi gyerek szerint a csirkét nájlonzacskó borítja, de ettől még tény, hogy nem ismerik az állatokat a legközelebbi házi-vagy kedvencállatok kivételével. Spitzer (2008) egyenesen azt állítja, hogy a rajzfilm-figura állatokat jobban ismerik, mint az igaziakat. (Spitzer, M. (2008): Lernen – Gehirnforschung und die Schule des Lebens. Spektrum Akademischer Verlag, Heidelberg.)

 

Holott a gyermeket még városi környezetben is egy tág fauna veszi körül, vidéken pedig maga a természet. Együtt élünk – ha nem is túl boldogan – rovarokkal, pókokkal, madarakkal, házi kedvencekkel, mindegyik maga egy kicsiny világ. A tapasztalat az, hogy amikor a gyermek szemtől-szemben találkozik ezekkel az állatokkal, főleg kicsiként, még teljesen lenyűgözik őt. Még nem köti gúzsba a felnőtt – előítéletekkel tűzdelt – véleménye, félelmei. Ez a kiváltott csodálat egy olyan nagy lehetőség, amire a tantermi és tantermen kívüli oktatásban egyaránt építhetünk, segítségével motiválhatjuk a gyerekeket, felelősségteljes viselkedésre taníthatjuk – miközben rejtetten megismerhetik a körülöttük lévő világot, az összefüggéseket, vagy éppen máshol is alkalmazható mintázatokat.

Az érzelmi megérintettség nagyon fontos motiváció a tanulásban, mind gyermekként, mind felnőttként. Erre építenek az állat-asszisztált terápiák is (lovas terápia, kutyás terápia), ahol jól idomított állatokkal tanulhatják meg önmagukat és környezetüket elfogadni és szeretni az emberek.

Az állat-asszisztált oktatás kicsit más. Míg a terápiában nagyon jól képzett, kifejezetten „közkedvelt” állatokkal, az állat iránti szeretetnyelv alkalmazásával próbálunk segíteni a megakadásokon, az állat-asszisztált oktatásban az állat áll a középpontban, éppen olyan valójában, ahogy van. Fontos, hogy az állat nem feltétlenül szeretett, kedvelt állat, lehet éppen olyan, ami félelmet, vagy undort vált ki. A gyerekeknek az élő állat, az ott levő, látható, megtapintható állat mindig izgalmas.

Az állat-asszisztált oktatás még kevéssé elterjedt, habár pont az így megnyitható világ könnyen elérhető, és tágas. A német (bajor) Tiere Live programban már Németország egyre több iskolájában vezetik be az állat-asszisztált oktatást részben a biológia / ökológia tanítás részeként, részben szabadidő-pedagógiai tevékenységként. Magyarországra a Tiere Live módszer egy Európai Unió által támogatott projekt keretében jelenleg kerül bevezetésre a Rogers Személyközpontú Oktatásért Alapítvány és a Junior Achievement Hungary Alapítvány gondozásában.

A módszer lényege, hogy az állatokkal kapcsolatos ismereteket ötvözze a személyes megtapasztalással, és az ezzel kapcsolatos saját érzések feldolgozásával. Így komplex tanulási élményt nyújt. Magyarul három modul került kidolgozásra: a földigiliszta, a hangya és a kutya, angolul további fejezetek utolérhetők vagy lesznek még utolérhetők, mint például hüllők, pillangók, csirke, (vad) madarak. Németül még ennél is több tananyag megtalálható. Emellett az interneten (többek közt a Youtube-on) nagyon sok konkrét feladat, leírás található keresés alapján. Az egyes állatokkal kapcsolatosan olyan feladatokat lehet összeállítani (és kerültek a fentiekkel kapcsolatosan már összeállításra), amelyeken keresztül az állat egyes tulajdonságait az állat sérelme nélkül meg lehet ismerni, tapasztalni.

Az állatokkal való munka kiindulási pontja, hogy olyan feladatokat kell választani, amely végén – ha a kiemelésre sor kerül – az állat visszakerülhet a saját létközegébe. Kifejezetten törekedni kell arra, hogy az állat ne sérüljön, ne maradjon maradandó károsodása. Emellett lehet olyan feladatokat is kialakítani, használni, amiben csak utánozzuk az állat egyes tulajdonságait, az állat jelenléte nélkül.

Érdemes kikérni szakemberek segítségét is, akár közvetlenül bevonni őket a program lebonyolításába. Eljöhetnek beszélni az állatról, vagy éppen megtarthatják az egész programot ők. Ilyen szakemberek lehetnek a civil szervezetek környezeti nevelői, a természetvédelmi területek munkatársai, az állatkertek munkatársai – vagy éppen a helyi gazdaságban dolgozók, sőt Mari néni a szomszédból. Ez lehetőséget biztosít arra is, hogy mi is tanuljunk az állatról, mi is résztvevőként élvezhessük a programot, és magunk is megküzdhessünk akár saját nehézségeinkkel az állatok kapcsán – ha vannak ilyenek.

A következő fő irányvonalakra érdemes figyelni állat-asszisztált órák tervezésekor :

  • Minél inkább a tanulók saját környezetében jelen levő állatokra irányuljon a tanulás, kötődjön össze a mindennapi életvilággal
  • Vállaljuk a felelősséget egy élőlényért: mielőtt egy állatot rövid- vagy akár hosszú távon beviszünk az iskola világába, tudjunk meg minél többet a saját életkörülményeiről, és ez alapján alakítsuk a környezetét
  • Kedves, de nem kedvelt állatokat is válasszunk: nagyon fontos, hogy a gyerekek a saját, állatokkal kapcsolatos félelmeikkel is találkozzanak, és tere legyen az erre történő reflexiójuknak.
  • „Problémás állatok”: érdemes megvizsgálni olyan állatokat, akik valamiért problémát jelentenek az emberi környezetben, akiket kártevőknek tekintünk. Lehetőség lehet így a helyzeteket a másik oldalról is megvizsgálni, tere támadhat a vitáknak, a különböző vélemények megjelenésének
  • Gyakorlati kérdések: minden esetben, ha állatot szeretnénk az osztályterembe vinni, vagy gyerekeket állatok közé, vizsgáljuk meg a jogszabályi helyzetet, a tantervi kapcsolódásokat, egyeztessünk az iskolai kollégákkal, nézzük meg, milyen erőforrásokat igényel az állat mozgatása, tartása, visszahelyezése.

A Tiere Live programban például ilyen egyszerűbb és bonyolultabb gyakorlatokat alkalmazunk:

  • megfigyelhető hangyafarm létrehozása (majd végül a hangyák visszahelyezése)
  • giliszták belehelyezése előre kialakított földrétegekbe, és a talajlazítás, keverés jelenségének megfigyelése
  • pillangó keltetés hernyóból, pillangók szabadon eresztése
  • kutyák farkas oldalának megismerése, pl. versenyfutás kutyákkal
  • csirkék felnevelése ólban (iskola mellett)
  • sündisznó etetése kézből
  • illatösvény követése hangya módra, vagy éppen közlekedés hangya módra

Természetesen a tevékenységek esetén szükség van részletes, magyarázatokkal teli instrukciókra, amik mentén komplex biológiai – ökológiai tudás adható át a fiataloknak. Emellett azonban a gyerekek és felnőttek egyaránt lenyűgözőnek érezik a helyzeteket, például amikor megérintenek egy földigilisztát, ahogy rájuk repül egy pillangó, és azt is, ahogy egy kiscsirke kikel a tojásból valakinek a tenyerében.

Arra is oda kell azonban figyelni, hogy milyen érzéseket vált ki, és ez egyénileg eltérő lehet. Nem szabad a diákokat belekényszeríteni helyzetekbe (például egy számukra undorító állat megérintése), és teret kell nyújtani az érzések megjelenésének, kibeszélésének is. Sajátos nevelési igényű gyerekek egyéni érzékenységét is figyelembe kell venni.

A következő ellenőrző lista segíthet az állat-asszisztált oktatási alkalmak szervezésében és lebonyolításában:

Első lépések:

  • megszerezni az iskolai vezetőség jóváhagyását
  • szükség esetén megszerezni a szülői jóváhagyást
  • a gyerekek biztonságának/ egészségi / érzéseinek állapotának ellenőrzése (allergia, félelem, undor…)
  • megtudni, hogyan és honnan tudunk hozzájutni a kiválasztott állathoz, majd a foglalkozás lezárását követően hogyan helyezzük vissza az élőhelyére

Az állat-asszisztált alkalmak előkészítése

  • az állatok gondozásához megfelelő ismeretek gyűjtése a pedagógus részéről
  • az állatok gondozásához megfelelő ismeretek megismertetése a diákokkal
  • az állatok kezeléséhez és szállításához szükséges információk összegyűjtése
  • opcionális: előzetes teszt, felmérés a gyerekek attitűdjéről, ismereteiről

Első valós kapcsolatteremtés

  • bevezető óra (hogyan érjünk hozzá, hogyan gondozzuk az állatokat)
  • tervezzünk valamennyi szabadidőt, amikor a gyerekeknek lehetősége van kapcsolatba lépni az állatokkal
  • adjunk lehetőséget a gyerekeknek eldönteni mit szeretnének először felfedezni, kideríteni az adott állattal kapcsolatban

Állatok tartása

  • egyezzünk meg a gyerekekkel, hogy ki, hogyan és mikor viseli gondját az állatoknak (terv az etetés, itatás beosztására)
  • először osztálytermi foglalkozással kezdjünk (pl. saját megfigyelés)
  • próbáljuk meg elkerülni az unalmas periódusokat az állatok napirendje során (pl. alvás, vagy a pillangóknál a bebábozódás)
  • adjunk teret annak, hogy a gyerekek emberi tulajdonságokkal ruházzák fel az állatokat – a képzelőerő sokat segíthet az érzelmi kötődés kialakulásában
  • amennyiben probléma/krízishelyzet alakul ki próbáljunk meg minimálisan beavatkozni, hagyjuk, hogy a gyerekek önállóan találják meg a megoldást, így akkor segíthetjük őket abban, hogy később is felelősen gondolkodjanak a természetről és az élőlényekről
  • legyen tervünk a legrosszabb forgatókönyv esetére is: készüljünk fel arra az esetre is, hogy az állat elpusztulhat vagy megbetegedhet


Szabadtéri foglalkozás/kirándulás

  • lehetőleg a saját lakóhelyen, iskola környékén keressünk példányokat a megfigyeléshez
  • ha van rá mód, érdemes ezeket a megfigyeléseket újra elvégezni az osztályban

Utánkövetés

  • opcionális: záró teszt , tanulók attitűdjének, ismereteinek felmérése
  • záró teszt: tanári kérdőív
  • néhány héttel a foglalkozást követően érdemes röviden felidézni a gyerekek emlékeit, élményeit az állatokkal kapcsolatban (gondolatok, érzések, vélemények kötetlen megosztása)